Ady Endre: Vén faun üzenete



Bús maskarája a világnak,

Apolló, a faun-mezű:

Üzenek néked, Léda. Várlak.



Tavasz van itt a Duna-tájon

És én olykor vért köhögök,

Szép itt az élet, csupa álom.



Pán-kereső utamba most már

Mámor-gályák utasa, én,

Itt állok a zord Bizonyosnál.



A lelkem még ronggyá-szedettebb,

Testem röpítné könnyű szél

Hádesz felé. És, és: szeretlek.



Új dalokat nem hallasz tőlem,

Csókom sincs csókolnivaló,

De kellesz e tavasz-időben.



Hogy akkor majd reám hajoljál,

Fülembe csókold, mit te tudsz

»Csúf faunom, Apolló voltál.«

 

Tovább a blogra »